"A poros pályától a remény lakatjáig..."

Iváncsics Zsolt vagyok. Életem fonala 1968.01.10-én Siófokon kezdődött, már a születésem előre vetítette az életemet. Gyermeki éveim Balatonszemesen teltek el. Egy 1977-es délután mindent megváltoztatott. Történt ugyan is az iskolámban, hogy a 3.-4. osztályos fiúk futottak a sportköri délutánon. Én beszóltam nekik,hogy "ez nektek futás?". Erre Kovács Boldizsár tanár úr szólt, hogy fussak versenyt velük. Megtörtént. Legyőztem őket... 1978-ban országos ötödik, 1982-ben pedig országos bajnok lettem futásban. Leigazolt a Ferencváros ,majd később a Budapesti Honvédnál lettem válogatott atléta . 1991-ben vége szakadt a versenyszerű futásomnak... :-(

1996-ban édesanyám halála után visszatértem az amatőr futók közé. Újra szaggattam az aszfaltot. Futottam a magam kilométereit. Eljött a nap azonban, amikor azt mondtam magamnak, hogy másképp fogok futni... Mivel kereskedelmi cégnél dolgozom, adott volt, hogy egy bevásárló kocsit fogok tolni magam előtt. Egymás után teltek a futós, bevásárló kocsis évek, mígnem 2008-as Nike Budapest Félmaratonon egy szegény sorban elő kislány álldogált édesanyjával a pálya mellett.... Megálltam melettük és adtam a picikének csokit, üdítőt...(ami épp a kosaramban volt)... A kislány rám nézett és azt kérdezte, hogy "Bácsi miért tolod ezt a kocsit ?" Azon az estén vált számomra világossá, hogy célt adok a kocsimnak  Mi is lehetne más célom mint a magyarországi nehéz sorsú gyermekek segítése és támogatása! :-)

2013 októberében a Budapest Spar Maratonon gyűjtést hirdettem "Dobj egy macit a kocsimba" szlogennel. Nem várt sikert hozott a kezdeményezésem. Innen már egyenes volt az út ahhoz, hogy mindent gyűjtsek ami kell a rászorulóknak . Csak pénzt nem! Jöhet játék, ruha, tanszer, csoki, édesség, bútor, tartós élelmiszer és persze gyermeki élmény... Ezt ,hogy is értem...?! - Azt gondolom , hogy az állami gyerekeknek szeretet és gyermeki élmény kell. Legyenek - ha csak egy napra is - felszabadult kis lurkók. Élhessenek - egy picit - úgy mint a családban élők! Ezért én beleültettem őket a kocsimba, végig toltam félmaratonon. Feltoltam a Kékes  tetőre és végig toltam őket a maratonon! Ezeken a csodás napokon fény és  remény  gyúlt a szívükbe! Az én lelkem pedig szárnyalt! ;-)

Osszuk meg ami szép és osszuk meg ami jó! Nem szabad csak a saját életünket élni! Egyre több futó és klub segített a gyűjtéseimbe, így szinte állandó segítője lettem a Kossuth és az Alföldi utcai otthonoknak. Közben hírt kaptam,hogy szeretet megyémben van egy nagyon szegény település Nikla. Természetesen felvettem a kapcsolatot a faluval. Már szinte én is kis közösség tagja vagyok . Háromszor sikerült már segítenem a rászorulóknak. 2013 karácsonyán például tartós élelmiszert osztottunk a "szegény soron "! Felemelő és borzasztó érzés volt egyszerre!

A kitartó futásaim elérték a jó lelkeket is. Felolvasztottam dermedt-fáradt szíveket! 2014. január 31-én elhelyezhettem Niklán a remény lakatját! Köszönöm kicsiny és mégis nagy  somogyi falucskának! Közben történt ez és az is! Visszavittem az ellopott keresztet az ismeretlen katona sírjához . A keresztet elítéltek készítették nekem!  Börtön missziót is folytatok . Futottam már ő beilleszkedésükért a társadalomba. Dal is írodott rólam és a tevékenységemről....

Én azt gondolom ,hogy már megkaptam az élettől amit csak lehet : Szerető család, csillogó gyermek és felnőtt szemek... Ha már csak évente egy árva gyermek mondja azt, hogy " Apu-anyu vigyél haza !" Akkor már megérte!

Gyertek! Segítsetek , hogy minél több szeretet cseppet fogjak fel és futhassak el oda ahol a legfájóbb a seb!

More Website Templates @ TemplateMonster.com - June 10, 2013!

Dal a magyar Forrest Gumpról

 

Kapcsolatfelvétel:

si68@freemail.hu

A fenti e-mail címre várok minden kedves levelet adományokkal és kérésekkel kapcsolatban... Ahogy a dal is mondja: "Csak szólj, s én jövök..!" ;-)

Kövess a közösségi oldalakon: